Kulcsár Szabó Ernő elsőként 1996-ban megjelent monográfiája az 1976-os Fancsikó és Pintától az 1995-ben debütált Egy nőig bezárólag értelmezi Esterházy Péter műveit. Az irodalmár a kisepikai elbeszélés megalapozását, az önmeghatározások fontosságát – melyeket a helyzetfelismerés allegoréziseinek tart –, az interpretáció és az intertextualitás jelenségeit, a kanonizáltság poetológiáját, valamint a nyelvi „fellépés” retorikáját vizsgálja a művekben.

Hivatkozás mentése: